Halak ismertetése és horgászati módszereik

Elterjedés, élőhely: Sebes pisztráng (Salmo trutta) Szivárványos pisztráng (Oncorhynchus mykiss) Hideg vízű patakokban, alpesi tavakban találja meg igazán életfeltételeit, kedveli az oxigéndús sebes folyású patakokat. Európában és Amerikában õshonos, számos rokona él még földünk vizeiben. Magyarországon csak a sebespisztráng őshonos, a szivárványos pisztrángnak telepített állományai vannak. Hazánkban az Északi középhegység, a Bakony és az Alpokalja

Elterjedés, élettér Az egész földön a legszélesebb körben elterjedt édesvízi halfaj. Eredeti élőhelyét nyáron felmeleged, sekély vizű tavak, holtákag, folyók mellékágai alkották. Azonban ma már a telepítéseknek köszönhetően már olyan vizekben is előfordul, amely nem felel meg a ponty környezeti igényeinek. Az állat életmódjára (és rendszerint a többi pontyfélére is) az állandóan vándorló, folyamatos táplálékkereső

Életmódja A menyhal az egyetlen édesvízi tőkehalféle. Kevesen ismerik és még kevesen horgásznak erre a haltípusra, ez főleg azért is lehet mert nyáron a meleg vizet nem kedveli és ezért télen lehet fogni, mikor már a víz 10 fok alá csökken.A menyhal a mélyebb, tiszta és hidegebb vizeket kedveli, ezért a hegyvidéki és dombvidéki folyókban

Úszóval vagy fenekezéssel egyaránt fogható. Csaliként elsősorban a giliszta jöhet számításba, de az apró élő halcsali, a halszelet is jól megteszi: a halcsalikra általában a nagyobbja jön. Horgászata fenekező módszerrel a legelterjedtebb. Akár csúszó-, akár végólmos fenekezőkészséggel eredményesen horgászhatjuk. Amilyen igénytelen halfaj, oly kevés gondot okoz a horgászatához szükséges készség összeállítása. Bármilyen fenekezőbot, tároló- vagy

Hol keressük: A balin tartózkodási helye megegyezik a kishalak tartózkodási helyével, mindig követi a kishal rajokat, a nagyobb példányai magányos farkasként, kisebb egyedei csapatban tizedelik az apróhalakat. Folyóvizeken általában sebes szakaszokat felváltó limányos részeken, sarkantyúk, gátak tövénél, erőművek oxigéndús alvizén. Általában a felszín közelében tartózkodik, sokszor látott hallá válik amint rabol, vagy csak egyszerű méltósággal

Hol keressük: A compó lassú folyású folyó és állóvizeink lakója. Elsősorban iszapos, növénnyel sűrűn benőtt vízterületeken keressük. Oxigénigénye csekély, ezért vígan megél a gyorsan felmelegedő kisebb tavakban is. Néha teljesen beássa magát a vízinövényzet sűrűjébe, ott találja meg táplálékának nagy részét, vízirovarokat friss növényi hajtásokat, mégis legnagyobb kedvence a vörösszúnyoglárva, amit az iszapból csipeget. Mocsarakban,

Előfordulás: Vizeink legnagyobbra növő, állóvizekben és folyókban egyaránt elterjedt ragadozó hala. Az európai harcsa (Silurus glanis L.) természetes elterjedési területe Közép- és Kelet-Európa, de Ázsiában is megtalálható. Északon a 60. szélességi fok képezi a határt, Dél- Svédország, Finnország és a Balti-tavak területe (Onyega-tó, Ladoga-tó). Élőhelyével szemben alig támaszt igényeket. A tavakban és folyókban egyaránt jól

Hol keressük: A kecsege a tiszta, mély vizű folyóink lakója, kedveli az agyagos szakadó partoldalakat (kérészes part), ahol legfontosabb táplálékát is megtalálja. Homokos, lapos partoldalakon is előfordul, főleg alacsony vízállásnál, többnyire az esti és éjszakai órákban. Fenéklakó hal, ezért itt is keressük. Nagyobb folyóink lakója, ahol vízfenék közelében kisebb-nagyobb csapotokban keresi táplálékát. Magyarországon természetes szaporulata