Halak ismertetése és horgászati módszereik

Törpeharcsa horgászata és ismertetése

Úszóval vagy fenekezéssel egyaránt fogható. Csaliként elsősorban a giliszta jöhet számításba, de az apró élő halcsali, a halszelet is jól megteszi: a halcsalikra általában a nagyobbja jön. Horgászata fenekező módszerrel a legelterjedtebb. Akár csúszó-, akár végólmos fenekezőkészséggel eredményesen horgászhatjuk. Amilyen igénytelen halfaj, oly kevés gondot okoz a horgászatához szükséges készség összeállítása. Bármilyen fenekezőbot, tároló- vagy peremorsóval, tetszés szerinti zsinórvastagsággal. Horgunk azonban legyen minél hosszabb szárú, hogy könnyebben kioperálhassuk a falánk kis ragadozó szájából; nagysága legyen 1-4-es számú. A kapás élénk cibálásként jelentkezik. A megakasztott törpeharcsát óvatosan vegyük kézbe, mert tüskés úszóival fájdalmas sebeket okozhat. Úszós módszerrel a nagyon iszapos tavakban, csatornákban célszerű törpézni. Bármilyen goromba felszereléssel eredményesen fogható. Bátor, mohó kapását még a nagy csukázóúszó is jól jelzi.

Törpeharcsa (Ameiurus nebulosus Le Sueur)

Előfordulás

A faluszéli pocsolyáktól az iszapos, csendesen áramló csatornákig mindenütt előfordul. Bizonyos időszakokban tömegesen észlelhető még az olyan nagy folyóvizeinkben is, mint a Duna és a Tisza (ahonnan aztán olyan nyomtalanul tűnik el, mint amilyen váratlanul megjelent). Homokos vagy iszapos medrű, nyáron erősen felmelegedő vizekben él. Különösen a csatornákat, a holtágakat és a nagyobb folyók lassúbb folyású szakaszait kedveli. Rendkívül kedvező életfeltételeket talált a Kiskörei víztározóban. Régebben nagy tömegben élt a nem megfelelő műszaki állapotban lévő halastavakban, ahonnan napjainkban fokozatosan kiszorul.

Általában éjjeli életmódot folytat, de nyáron az éhség gyakran az egész nap folyamán mozgásra kényszeríti a törpeharcsa-csapatokat. Hároméves korában ívik először, ilyenkor csapata párokra szakad a kemény aljzatú gödrös mederszakaszokon.

Táplálkozás

Éjjeli ragadozó. Fiatal korában férgeket, rovarlárvákat és rákokat fogyaszt. A kifejlett példány ezek mellett ikrát is fal, de elkapja az ebihalat, a békát és a halivadékot is. Télen nem táplálkozik, iszapos gödrökben vermel. Étrendjében a legfontosabb árvaszúnyog-lárvák mellett – melyek fogyasztásával más halfajoknak jelentős táplálékkonkurensévé válik – különböző bentosz szervezeteket, állati eredetű hulladékokat érjelentős mennyiségű növényi anyagokat (magvakat, vízinövények különböző részeit) találunk. Általában veszélyes ikra- és ivadékpusztítónak tartják, de ezt konkrét vizsgálati eredmények nem támasztják alá. A törpeharcsa alkalomszerű ivadék- és ikrafogyasztásával kapcsolatos adatok általában a tógazdasági körülményekre vonatkoznak.

Szaporodás:

A nőstény vízinövények által jól elrejtett helyen készíti el gödörszerű fészkét, de gyakran elfoglal kész ívóhelyet, valamely arra alkalmas víz alatti tárgyat is. Nálunk általában májusban ívik. (Az egy-egy nőstény által termelt ikrák száma 1-5 ezer között változik, az ikraszemek meglehetősen nagyok, körülbelül 3 mm-es átmérőjűek. A törpeharcsa rendkívül szapora halfaj, ha valahol megtelepszik, ott hamar kialakul jelentős állománya. Az ikraszemek 6-9 napig fekszenek a gödörben. A kikelő 6 mm-es törpeharcsa-lárvák egy hétig még a fészekben fekszenek, csak ezután indulnak önálló táplálékszerzésre.